Miért képesek könyörögni a férfiak akár hónapokig is a legreménytelenebb esetben? (amúgy nem szeretem a reménytelen szót)
Néhány pasi nem tud bánni a nőkkel. (nem csak szóismétlés miatt használom a pasi szót, hanem azért is, mert ők nem férfiak)
Tudjátok mi kell nekünk? Hát taktikázzatok! Rajta! Játsszatok egy kicsit! Miért is ne? Nekem az keltené fel az érdeklődésem, ha egy kis játékban vehetnék részt, amiben lelhetnénk némi izgalmat, s nem pedig az, ha az egy óra alatt felhalmozott 60 db nem fogadott hívás után felveszem nagy nehezen a telefont, és ismét csak zokogva könyörög a pasi. Ez nem férfias! A vörös rózsa is elcsépelt.
Másrészt!
Ha már annyiszor el lett küldve a pasi. Ha már annyiszor meg lett emiatt alázva. Akkor miért nincs benne egy cseppnyi méltóság, büszkeség, hogy akkor azt mondja, ha beledöglik is, de ő nem fog könyörögni? Egy kép törik össze a nőben ilyenkor a pasiról, akit előtte talán férfinek hívott.
Nem akarok általánosítani, van ilyen is, olyan is. (nem szeretek általánosítani)
Konklúzió.
