Amint elhangzott dióhéjban a dolog, vagyis 'ösztöndíj külföldre, 13 ország közül lehet választani', az első gondolatom az volt, hogy én ezt megnyerem! Az adrenalinszintem kezdte kivágni a biztosítékot, a boldogsághormonok pedig 0,03 másodperces rekordot döntöttek, míg a lábujjaktól a hajtövekig szétszórták a petéjüket.
Egész egyszerűen minden klappolt, odaillett, álmaimból merített volt. Igyekeztem elterelni a 'feketeleves' effektust, lévén, ez annyira jó, hogy kizárja a rosszat. S tulajdonképpen az a bizonyos 'feketeleves' sem olyan vészes, de elképzelhető, hogy elég a kizáráshoz.
2011/2013,
azaz 2 évet kéne kint tölteni. Megszakítani nem lehet, mert akkor ki kell fizetni az ösztöndíjat, amit egyébként az iskola áll.
Na, most ha ez fél év, vagy akár 1 év lenne, akkor egy másodpercig sem haboznék! Ilyen ziccert nem lehet kihagyni, pláne ha mindig is vágytam külföldre, ám rövidtávra. Jó, nyilván fel van osztva ez az időtartam. Szeptembertől december elejéig kell ott lenni, aztán januártól májusig.
Tulajdonképpen mindebből csak profitálnék. Önállóbb lennék, perfekt beszélnék angolul, nemzetközi érettségit tehetnék, jól mutatna az önéletrajzomban a külföldön eltöltött évek ténye, s annak tapasztalatát hasznosíthatnám. (Esetleg megismerkedhetnék egy olajsejkkel, vagy egy bankárral.)
No, de mi van a honvággyal? Akárhogy is, nekem rettentően hiányozna a családom, akik támaszt nyújthatnak, illetve maga a tény, hogy a magyar nyelvet az ég világon senki sem értené rajtam kívül az adott országban. Bármi gondom, bajom, dühöm, örömöm lenne, azt egy idegen nyelven kellene közölnöm a külvilág felé.
Teljesen kiszakadnék az itthoni körforgásból, nem lenne már része az életemnek. Anyuék még ellennének, de apuval? Ő egyedül van, mamával is történhet bármi. Húgomként kezelt unokahúgom is rengeteget változna az alatt a pár hónap alatt is, míg én távol lennék, hisz ő abban a korban van. A rokonság többi tagjáról már nem is beszélve. S a barátok? Jó, tudom. Az igaz barátokkal emiatt nem szakad meg a kapcsolat. Igen, én tisztában vagyok vele, hogy kivel mi történne ebben a szituációban, de hát a sok közös élmény kihagyása..
S nem elfelejtendő, hogy ha én elmegyek szeptemberben, akkor ha majd hazajöttem végleg 2013-ban, a büdös életben nem fogok itthon lakni. Mert utána egyetem, Pest, hétvégek maradnak stb. De megkockáztatom, hogy túlságosan megtetszik a kinti aranyélet, s oda felvételizek. Mittudomén. Amerre visz az aktuális eszem.
Na, mi van? :] Itt a lehetőség, aztán mégis gondolkodunk, mi? Örvendek!
Kissé felfokozott idegállapotban volnék.
