Stílusosan kívántam reagálni a történtekre, melyet egy kósza sms-ben közöltem:
'Utas és holdvilág. Kívánok egy adag misztériumot a hétköznapokra. :-) '
Természetesen a végletekig büszke, s elégedett voltam! ;D háhá
Egyébként a fent említett Utas és holdvilág egy Szerb Antal remekmű, amelyben egyből ráismerek Unicumra. Tartalom:
Mikor döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy" a házasság jármába, ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely viszszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt „felnőttsége" bilincseitöl? Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. Mihály, a regény hőse hiába akar előbb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig tör- ténhet valami" - ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt, először 1937-ben megjelent regény, amely első megjelenése óta hatalmas világsikerre tett szert.
Erre ő annyit reagált, hogy neki is Antal a kedvence. Tipikus! A terelőgép.
Szánakozva annyi jött ki belőlem, hogy : 'Mintha magáról írta volna. Itt a gitár, hol a gitár, szögön a gitár. Olvasgassa még Antal barátunk! :-) '.
Itt már gondolom végképp tudatosult benne, hogy tudok mindent, így visszaírta, hogy rendkívül sajnálja, hogy ennyire hasonlít a könyvben szereplő egyénhez. Meg némi magyarázkodást sugalló sort is ejtett, ami nem hatott meg. Tudja ő jól, hogy kissé elvágta magát ezzel a lépésével, hisz megmutatta, hogy gyenge.
Ettől függetlenül tudom, hogy fog még keresni.
