Boldog nemzetközi nőnapot, a virág érkezik c. bevezetés után ismét hosszadalmas és élvezetes bonyodalom vette kezdetét. Imádtam, levakarhatatlan mosoly ült a kis pofimon a nap 24 órájában. Szellemessége és férfiassága megfog még mindig.
A harmadik típusú találkozásunk beteljesedése előtt (ami nem rajta múlt), mégis kibújt a szög a zsákból. Csak szeretett volna személyesen elbúcsúzni, tudniillik 'vasárnap, Prága, leánykérés.' A napi arconcsapás ezennel megtörtént, köszönjük, noha inkább amiatt voltam mérges, hogy hagytam elburjánzani a rózsaszín ködfelhőt és a fantazmagóriát.
Egy telefonbeszélgetés keretein belül harsogott a búcsú, mely azt hiszem megkoronázta az egész 'közös életünket', annyira jót diskuráltunk. Imádtam volna, ha minden a forgatókönyvem szerint zajlik. Így viszont édes, s egyben kesernyés, de utóbbit egyáltalán nem érzem.
A végszó után hozzám szegeződött egy kérdés sms-ben: 'mi van, ha maga az Igazi?'
