Úgy tűnik a 'bizalom' szót is bevágták a gajdeszba! Körülbelül egyenértékűvé lett a bármikor és bárkinek kimondott 'szeretlek' szóval, hogy egyéb példát már hadd ne említsek.
Alapvetően nem foglalkoztat a mindennapokban a téma, csak a merengős perceimben, s természetesen akkor, amikor ez hátráltat a kommunikációban. Annyira eltompult a jelentősége az ilyen egyszerű szavaknak, hogy az valami borzasztó. Nem gondolnám, hogy folyton fitogtatnunk kéne a bő szókincsünket. Tudtommal a bizalom szóra még senki sem talált jobbat, de nemes egyszerűségében mégsem hozza már el a kívánt hatását.
Nem szoktam dobálózni a nagy szavakkal csak úgy bele a nagyvilágba. Ezt nem tudja rólam mindenki, de most mondom. Nagyon kevés embernek mondtam valaha is azt, hogy 'szeretlek' vagy azt, hogy 'megbízom benned'. Számomra ezek a szavak kolosszális jelentőségűek, s meg sem fordul a fejemben, hogy az akinek én mondani fogom ezt, nem értékeli, s ha ezt látom, akkor csalódom.
Aztán eszembe jut, hogy ezt a bizalom szót is hány olyan ember használja, akinek igazából fogalma sincs a valódi jelentéséről, avagy jelentőségéről. Túl sok a bizonytalan tényező az ember életében, s a legtöbben kezdhetnék mindjárt saját magukkal.
Ha bizonytalan az egyén, akkor nem bízik saját magában, ha saját magában nem bízik, akkor másban még úgy sem fog.
Aki pedig így él, az kétségek között vergődik nap, mint nap, s megrövidíti az életét jó pár évvel, ami talán nem túl nagy baj, mivel így én sem akarnék tovább élni, legyen ez a gondolat bármilyen erős is!
Ilyenkor szeretném azt az énemet hangsúlyozni, ami segíthetné az embereket. Ilyenkor érzem úgy, hogy valamit tennem kell, mert nem bírom nézni ahogy az emberek elsétálnak a jó dolgok mellett.
Mi több, szeretném azt hinni, hogy a számomra fontos emberek értékelik a szavakat, s a jövőben is olyan emberekkel találkozom, akik szintén így tesznek.
