Nem tudnám rózsaszín lencsés szemüveg mögül szemlélni a világot, annak ellenére, hogy mások már az én felfogásomat is álomvilágként lelegyintik, mondván, ők a realisták, pedig csak ezzel leplezik a mérhetetlen pesszimizmusuk.
Bízom a megérzéseimben, így vagy úgy, de ez jól sikerült nálam, s még szeretném tovább csiszolni.
Még meg kell fejtenem az ellenérzésem, avagy a nyugtalanságom, ami akkor jelentkezik, ha belegondolok abba, hogy bizony egyenes úton haladok egy komoly kapcsolatba történő belépésre. Komoly kapcsolat. Hm. Ne legyen pejoratív! Köszönöm.
2 év bilincs után következett a megváltás, ami úgy 7-8 hónapja tart, azaz a szabadság. (Nyilván nem intézhető el ilyen egyszerű és semmitmondó értékeléssel az a kapcsolat, már csak az időtartama miatt sem, s egyébként még úgy sem.)
Félek, érzelmileg már mind a ketten belebonyolódtunk, így a visszalépés fájdalmas és közösségromboló hatásokkal járna.
Rengeteg változáson ment át. Ha visszagondolok a megismerése pillanatára, mintha nem is őt látnám, s még csak nem is kértem semminemű ilyen dolgot, elvégre ki vagyok én, hogy. : )
Ha kapcsolat, akkor kötelezettség. Ehhez valóban muszáj csatolni? Avagy ennek számomra van némi negatív csengése.
Mi lenne, ha másképp közelítenénk meg..biztos pont! Ami kell az életben, de meg kell őrizni az önálló stabilitásunkat, mert van saját életünk.
Szeretném, hogy:
- ha kapcsolat: oszlassa el indirekt módon a kételyeim; boldogság
- ha társasági lények közötti kapcsolat: a lehető legkisebb sérülés nélküli elválás, maradva az eredeti felállásnál
