Az ominózus örök kérdések egyike, ami mára közhellyé nőtte ki magát. Nem csoda, hisz nő és férfi együtt él a társadalomban, így ez felfogható egy természetes folyamatnak is. Mármint a kérdés közhellyé válása!
Miről is van szó? A férfi és nő.; párdon! Nő és férfi közötti barátságról, már ha egyáltalán létezik. (a másik sorrendet sosem szerettem)
Elég csak a férfiak vizuális fantáziájára gondolnunk, amit egy szép nő látványa akarva-akaratlanul beindít. A nőies mozdulatok, kisugárzás, illat, miegymás.
A nőknél ugyanez megvan, de nyilván más formában jelenik meg, mint egy férfinél. Egyszerű példa, amikor egy addig számomra közömbös férfi magára fújt egy parfümkreációt, amely csak úgy ontotta magából a feromont, hirtelen felkeltette az érdeklődésem. Nyilván közbeszólt a józan ész, elvégre emberek vagyunk és nem elsősorban ösztönök által vezérelt élőlények.
De hát az a mocskos feromon ott kommandózott az orromban és küldte a téves infókat az agyamnak, hogy hé itt egy aktív férfi, aki meg tudna termékenyíteni, arról viszont megfeledkezett, hogy ez mindössze egy francia 'orr' kreálmánya, s egy kád víz után valószínűleg hamar elillanna.
Jók ezek a parfümök. Néhány férfinek legalábbis előnyére válik. Nekem meg szagolni jó.
Tény, hogy nagyon nehéz elvonatkoztatni. Teljesen talán nem is lehet. Nem hiába mondják, hogy azokból lesz a legtartósabb kapcsolat, ahol barátok voltak korábban. Erre statisztika van, amiket nem szeretek, de ezúttal el kell ismernem, hogy van alapja.
Nyilvánvalóan apropóval rendelkezik eme kicsiny szösszenetem. Akivel nagyon jól megértettük egymást és imádtuk osztani a másikat, az egy ideje már nem kétértelmű, hanem elég egyértelmű jelzéseket küld, hogy bizony itt tovább szeretne már lépni. Ami baj. Mert én meg nem. Több okból kifolyólag sem. Csak hogy ékesítsük a történetet és ne legyen egyszerű az életünk, ezt nem tőlem tudta meg, s ezért nagyon mérges vagyok! Mert én el tudtam volna rendezni úgy a dolgokat, hogy elkerüljük a szemtől szembeni ütközetet, amikor is a tudtára kellett volna adjam azt, amit ő nem szívesen hallott volna. Ezt én el tudtam volna simítani! De neem.
Nyilván az én lelki szemeim előtt is lepergett, hogy mi lenne, ha. S meglett az eredmény.
Már most érzem a változást, csökkent az adatforgalmam. Nehéz lesz kezelnem a helyzetet, de remélem, hogy meg fogjuk tudni oldani ketten, lévén, hogy ő is kell hozzá. Nekem mindenesetre rossz így, s az is, hogy ha neki az, főleg, ha miattam.
Tomket volt az alany!
