Érdekes, hogy nem a féltékenység érzése fogott el, amikor megláttam a 'kapcsolatban' kiírást, hanem a kíváncsiság. Ki lehet az új üdvöske..na mégis! Erre egy kifelémutatjukhogymindenfasza típusú komment adott választ. Azzal, 'aki már évek óta Boldogít'.
Uúúgyan már Unicum, én ismerem a történetet! :)- gondoltam magamban, mert persze a tartásom nem engedte, hogy irónikus megjegyzést fűzzek hozzá, pláne, hogy azzal magamat minősíteném.
5 évig éltek együtt. Kezdetben hali-gali. Aztán rájött, hogy nincs misztérium, így kereste a kiskapukat, azaz mondjuk már ki, csalta fűvel-fával. Sokadjára is elköltözött a nő, legutóbbinál én már jelen voltam, de csak az éterben. Erre visszatáncol? :)
Tudom, hogy nagy úr a kényelem, a biológiai órák ketyegése fülsüketítő, a félelem az egyedülléttől meg arra sarkall, hogy az első embert, aki veled szembe jön az utcán, azt megfogd magadnak, de könyörgöm, milyen házasság lesz ebből? Mert nősülni kell! Itt a harmadik X! Nyakán a kolonc. Nincs mese.
Megmondom én. Most szépen örülnek egymásnak egy darabig, aztán rájön, hogy ha a nő eddig nem tudta azt nyújtani, amire vágyott, akkor ezután sem fogja. Kíváncsi lennék egyszer a nő szemszögére is. Állítólag a tiszta fajtából származó felvidéki lány. Mondhatom nyerő páros!
Ha esetleg az a múlt heti kósza sms nem lett volna, akkor még elhiszem, hogy jéé Unicum megváltozott, de így nem. Persze nem is nekem kell. Egy biztos, ő még nem fogja szögre akasztani a gitárt.
Nyugalom, kezdek napirendre térni felette. Csak csalódás ez számomra, azt hittem, erősebb. Bár jobb neki a biztos pont, arra szüksége van, tudom.
