Szeretnék szellemileg feltöltődni. Amikor nyáron elutazom pár napra, vagy akár 1 hétre vidékre a nagyszüleimhez, kifejezetten szárnyalva érkezem haza. Fantasztikus!
Néha kifejezetten kitűnő érzékem van ahhoz, hogy órákig ne csináljak semmit, illetve helyesbítek, eddig ez így volt, de mostantól értékesen használom fel a rendelkezésemre álló 24 órát a napból. S ez így van.
Például elvégezhetném a kötelességeim..gondolok itt arra a felhalmozott 4 esszére és 1 glosszára, amivel tartozom a kedvenc paranoiás irodalom tancinénimnek, s amiket most sem írok éppen nagy hevesen..hanyagságom oka, hogy nehéz elvonatkoztatni a tanci arcától, s lényétől, neki nem szeretek írni, ő nem értékeli senki munkáját sem, az övé a jó meg az oroszoké, pláne ha realista.
Emellett temérdek könyv szerepel az elolvasandó listámon. Fogalmam sincs, hogy tud valaki úgy élni, hogy nem vesz könyvet a kezébe. Illetve fogalmam az van róla, csak épp érthetetlen számomra, elvégre enélkül az ember könnyen beszürkülhet, s én speciel olthatatlan vágyat érzek minden új és hasznos információ beszívására, bővíteni a szókincsem, növelni az önbecsülésem, szórakozni olvasás közben, valamint művelődni.
Néha kifejezetten eltűnődöm azon, hogy mennyire vagyok/leszek életrevaló.
