Mascularis molekula - unisex blog!

Reggel 8 óra 15 perc, úszóbemutató, az én főszereplőm a húgom. Másnak a lánya, vagy a fia. (Rajtam kívül senki sem tudott elmenni a kiscsaládból, így maradtam én, de nem bántam, sőt, nagy örömömre szolgált.)
A kezdés előtti várakozás közben, majd a bemutató alatt, végül a gyerekek öltöztetése és hajszárításakor volt alkalmam megfigyelni mindenkit. Igazi édenkert volt ez számomra: lételemem az emberek analizálása, akkor is, ha ez a szó túl tudományos eme tevékenységem megnevezésére.
Voltak anyukák, apukák,..ja meg én, aki úgy éreztem magam, mint aki egy másik világból jött volna, sőt eleinte bebeszéltem magamnak, hogy úgy is kezelnek, de aztán ez hamar feloldódott, s kiderült, nem. Nyilvánvalóan belőlem hiányzik az a rutin, ami megvan az anyukákban. Gondolok itt arra így példaként, hogy nem vittem be az uszodába papírzsepit, mivel nekem nem kell, de hát ugye a gyereknek nem ártana.. Persze 18 évesen senki sem várja ezt el tőlem, még én sem saját magamtól, hogy tökéletesen kifejlett anyai ösztönnel rendelkezzek. (állítólag a szülés következtében beindul egy hormon, ami automatikusan arra sarkallja az anyát, hogy gondozza és óvja gyermekét..erre apellálok) Inkább örülök annak, hogy a gyerekem előtt, látok más gyereket is közelről a mindennapokban, így joggal feltételezem magamról, hogy nem is leszek olyan rossz anya..oké..jó anya leszek majd!
Na, de..a kép, az összhatás és egyáltalán..az óvodai anyukák rám gyakorolt benyomása cseppet sem volt szimpatikus. Hadd legyek nyers! Elhanyagolt haj, slampos ruha, megereszkedett mellek, ráncok. Így kell kinéznie minden anyukának? Sorra jöttek befelé, s mindegyiken ezt láttam, sőt..egyikről sem mondanám, hogy kiegyensúlyozott életet élne, avagy lenne egy lehengerlő kisugárzása.
Amíg meg nem bizonyosodtak róla, hogy én valóban nem egy fiatal anyuka vagyok, hanem egy testvér, kifejezetten véres rongyként kezelt a szemük, de utána már befogadtak, sőt! Segítettek, mivel nem voltam tisztában 1-2 dologgal, hogy mi hogyan működik.
Aztán belépett az ajtón egy nő. Szerintem azt hitte magáról, hogy ő Carmen Electra. A szilikonkeblek a helyükön is voltak, ahogy a platinaszőke póthaj is. Mayo Chix kollekció és tűsarok. Műkörmök. Profi smink, dögivel. Széles műmosoly, igazi letörölhetetlen bájolgás. Úgy ment..vagyis vonult (!), hogy közben érezte magán az irigykedő slampos anyukák nézését, s ahogy a nyálcsorgató apukák épp összekanalazni próbálják az állukat.
Én nem néztem rá, csak akkor, amikor ő ezt nem láthatta. Össze is súgtak mögötte: 'Na megjött a pánpilla, Miss Punci..' Azt hiszem, ennyire sosem tudnék irigy lenni senkire sem, de ebbe most ne menjünk bele. Tény, hogy az az összeállítás, ahogy kinézett Electra kisasszony, nem illett egy óvodába. Én direkt egy sima farmerben és fekete pólóban mentem, mert nem akartam ezúttal kitűnni; jobb nem a kihívó ruháimmal felhívni magamra a figyelmet ilyen helyen. De ha már mindenáron hangsúlyozni akarom a testem vonalát és a többi, akkor sem küldöm azt az üzenetet a külvilágnak, hogy tessék, én nézek ki a legjobban az anyukák közül, ti meg le vagytok sajnálva, irigykedjetek csak! AZAZ, Más ha valaki magabiztos, s más, ha valaki fennhéjázó.
Aztán észrevett engem Electra. Néztük egymást a medence két végéről hosszú másodpercekig. (aztán én elfordítottam a fejem, s nem foglalkoztam vele) Az ő arcán semmi mosoly, csak az a lesújtó végigmérő tekintet...Akkor sikerült a végleges benyomást rögzítenem erről a nőről; sokat küzd a belső daimonjaival, cseppet sem kiegyensúlyozott, hiába a cicoma. Magam sem értem, hogy képzelem, hogy én fiatalabb vagyok és jól nézek ki. :)
Ennek a nőnek még sok keserűsége lesz, a kora előrehaladtával egyre frusztráltabbá válik majd, amit nem igen fog tudni kezelni. Feltéve, ha így folytatja.
Valljuk be, tizen-, huszonévesen nem nagy kunszt jól kinézni. Mama szokta mondani, hogy a fiataloknak minden jól áll. Igaza van. S utána? Családanyaként mennyire lehet valaki jó nő? Ki a jó nő? Sem a slampos anyukák, sem Electra kisasszony nem nevezhető jó nőnek. A jó nő az ismeri önmagát, elfogadja és szereti önmagát testestől-lelkestől. Kiegyensúlyozott. Fantasztikus ettől a kisugárzása. S ebből nem veszít az idő során, akkor sem, ha nyomot hagy az a testén. Utóbbit szeretném szem előtt tartani.