Azon gondolkoztam, milyen igaz az, hogy meg kell ismerned magad, s tudnod kell ki vagy. Manapság ugye ezt rengetegszer halljuk. Hála a fejlett hírközlésnek. Nekem pedig egyébként is nagy az információéhségem. Kakas vagyok, igazi hírvivő.
Ki az, aki rendelkezik megfelelő önismerettel? Tesszük fel a kérdést. Ugye, hogy nem is olyan könnyű rá a válasz. :] Azért én megpróbálkoznék vele, lévén, hogy nekem van olyanom.
Noha érettebb voltam mindig is a koromnál, elég fiatalon belecsöppentem egy szerelmi kapcsolatba, amely 2 évig visszafogott. Nem tudtam önmagam lenni. Nem elég a szülői szigor, akkor még jön egy másik visszahúzó erő...
Bár nyilván nem összegezhetem így azt a szerelmet, ami azért mégis csak korszakalkotó volt az életemben, hisz csak egyszer szerelmes az ember először. Utána már maximum másodszor vagy harmadszor és így tovább. De természetesen nem veszít az értékéből egyik ezután következő nagy szerelem sem. Amely sokkal jobb lesz, mint amit egyáltalán el tudok képzelni.
Csak hogy folytassam az elkezdett gondolatot, most kezdek igazán magamra találni. Érzem, hogy van életem, s azt én irányítom. Elkezdtem élni. Azt csinálom végre, amit szeretnék, s szabadabb vagyok, mint valaha. Az önbizalmam is megnőtt. Néha úgy érzem, mintha a homlokomra lenne írva 100-as méretű Times New Roman típusú betűkkel, hogy héé emberek szabad préda vagyok. Életerő sugárzik belőlem, s rengeteg energiám van.
De, ami a lényeg, hogy tudom már, ki vagyok. Úgy ítélem meg magam, hogy most már rendelkezem egy jó kis önismerettel, s az idő múlása ezt még fényesebbre csiszolja majd. Van egy stabil értékrendem, s ha ér egy külső hatás, akkor azt én eldöntöm, hogy mennyire fér bele az előbb említett értékrendbe, s az alapján cselekszem, vagy gondolkodom. Ez nem egyenlő a betokosodással, vagy ilyesmivel.
Elismerem a hibáimat (!).
Hm.
