Az otthoni információk szerint a barátok társaságát élvezted, ám gyakorlatilag a szombat este másképp, máshol, mással telt.
A legkevésbé sem érezted ésszerűnek. Féltél, vágyakoztál, de ugyanakkor nem érdekelt. Mégis elmentél. Következetlen lépéseid egyike közé tartozik ez, lévén, hogy ez egy újabb reménysugárt jelent számára.
2 Zombie után a légkör már jóval oldottabb. Gyenge vagy. Mondhatni puhány. Hagyod, hogy magával sodorjanak a történések. Simogatások, csókok, ölelések, bókok. Ugyanakkor az jár a fejedben, hogy talán vár rád valaki, valahol, aki ennél többet tud nyújtani. Még Unicum professzor is feltűnik a telekommunikáció segítségével ( fokozódik a nemzetközi helyzet). Suttyomban üzensz neki. Randi.Bp. Unicum elmegy. Megvárakoztatás. Előbb lelépés. Közben persze koktélt szürcsölsz veled szembenülővel.. akivel sajnos túl jól érzed magad..
A vége, a totális kiborulás, úgy hajnaltájt. Majd a részben sajnálatból, részben gyengeség miatti (az nem ugyanaz??) békülés, próbaidő néven futtatva.
Megbántad már most. Mi lesz később?
