Mascularis molekula - unisex blog!

Érdekes, hogy nem a féltékenység érzése fogott el, amikor megláttam a 'kapcsolatban' kiírást, hanem a kíváncsiság. Ki lehet az új üdvöske..na mégis! Erre egy kifelémutatjukhogymindenfasza típusú komment adott választ. Azzal, 'aki már évek óta Boldogít'.
Uúúgyan már Unicum, én ismerem a történetet! :)- gondoltam magamban, mert persze a tartásom nem engedte, hogy irónikus megjegyzést fűzzek hozzá, pláne, hogy azzal magamat minősíteném.

5 évig éltek együtt. Kezdetben hali-gali. Aztán rájött, hogy nincs misztérium, így kereste a kiskapukat, azaz mondjuk már ki, csalta fűvel-fával. Sokadjára is elköltözött a nő, legutóbbinál én már jelen voltam, de csak az éterben. Erre visszatáncol? :)

Tudom, hogy nagy úr a kényelem, a biológiai órák ketyegése fülsüketítő, a félelem az egyedülléttől meg arra sarkall, hogy az első embert, aki veled szembe jön az utcán, azt megfogd magadnak, de könyörgöm, milyen házasság lesz ebből? Mert nősülni kell! Itt a harmadik X! Nyakán a kolonc. Nincs mese.

Megmondom én. Most szépen örülnek egymásnak egy darabig, aztán rájön, hogy ha a nő eddig nem tudta azt nyújtani, amire vágyott, akkor ezután sem fogja. Kíváncsi lennék egyszer a nő szemszögére is. Állítólag a tiszta fajtából származó felvidéki lány. Mondhatom nyerő páros!

Ha esetleg az a múlt heti kósza sms nem lett volna, akkor még elhiszem, hogy jéé Unicum megváltozott, de így nem. Persze nem is nekem kell. Egy biztos, ő még nem fogja szögre akasztani a gitárt.

Nyugalom, kezdek napirendre térni felette. Csak csalódás ez számomra, azt hittem, erősebb. Bár jobb neki a biztos pont, arra szüksége van, tudom.

this is a new virus

Az ominózus örök kérdések egyike, ami mára közhellyé nőtte ki magát. Nem csoda, hisz nő és férfi együtt él a társadalomban, így ez felfogható egy természetes folyamatnak is. Mármint a kérdés közhellyé válása!
Miről is van szó? A férfi és nő.; párdon! Nő és férfi közötti barátságról, már ha egyáltalán létezik. (a másik sorrendet sosem szerettem)

Elég csak a férfiak vizuális fantáziájára gondolnunk, amit egy szép nő látványa akarva-akaratlanul beindít. A nőies mozdulatok, kisugárzás, illat, miegymás.

A nőknél ugyanez megvan, de nyilván más formában jelenik meg, mint egy férfinél. Egyszerű példa, amikor egy addig számomra közömbös férfi magára fújt egy parfümkreációt, amely csak úgy ontotta magából a feromont, hirtelen felkeltette az érdeklődésem. Nyilván közbeszólt a józan ész, elvégre emberek vagyunk és nem elsősorban ösztönök által vezérelt élőlények.
De hát az a mocskos feromon ott kommandózott az orromban és küldte a téves infókat az agyamnak, hogy hé itt egy aktív férfi, aki meg tudna termékenyíteni, arról viszont megfeledkezett, hogy ez mindössze egy francia 'orr' kreálmánya, s egy kád víz után valószínűleg hamar elillanna.

Jók ezek a parfümök. Néhány férfinek legalábbis előnyére válik. Nekem meg szagolni jó.

Tény, hogy nagyon nehéz elvonatkoztatni. Teljesen talán nem is lehet. Nem hiába mondják, hogy azokból lesz a legtartósabb kapcsolat, ahol barátok voltak korábban. Erre statisztika van, amiket nem szeretek, de ezúttal el kell ismernem, hogy van alapja.

Nyilvánvalóan apropóval rendelkezik eme kicsiny szösszenetem. Akivel nagyon jól megértettük egymást és imádtuk osztani a másikat, az egy ideje már nem kétértelmű, hanem elég egyértelmű jelzéseket küld, hogy bizony itt tovább szeretne már lépni. Ami baj. Mert én meg nem. Több okból kifolyólag sem. Csak hogy ékesítsük a történetet és ne legyen egyszerű az életünk, ezt nem tőlem tudta meg, s ezért nagyon mérges vagyok! Mert én el tudtam volna rendezni úgy a dolgokat, hogy elkerüljük a szemtől szembeni ütközetet, amikor is a tudtára kellett volna adjam azt, amit ő nem szívesen hallott volna. Ezt én el tudtam volna simítani! De neem.
Nyilván az én lelki szemeim előtt is lepergett, hogy mi lenne, ha. S meglett az eredmény.

Már most érzem a változást, csökkent az adatforgalmam. Nehéz lesz kezelnem a helyzetet, de remélem, hogy meg fogjuk tudni oldani ketten, lévén, hogy ő is kell hozzá. Nekem mindenesetre rossz így, s az is, hogy ha neki az, főleg, ha miattam.

Tomket volt az alany!

Soha többé nem érdekel az Unicumka, mert leírta magát.

Hé?! Most komolyan epekedek utána? Mi a fészkes fenét tud ez az Unicum? Oké, hogy művelt, izgalmas, jóképű, tapasztalt, jogász, s fent említettek tömkelege, np de mé

Unicum 'jött, látott', de nem győzött! Merőben mást vártam. Azt hiszem, mire ténylegesen eljönne a mi időnk, már nem lesz varázs..

HÉ! Micsoda badarság ez! Hol van ebben az építő jelleg?!

Cuncikám, elárulom, hogy akkor lesz csak igazán ott a varázs'' ;]      !

Addig is el kell vonatkoztatnom tőle. Ha akarom, úgyis megtaláltatom magam. Bárhol.

eltelt 15 perc:

Hogy is indult? Szerinte eleve elrendeltetés, szerintem vonzás törvénye. Imádja, amikor ellentmondok, meggyőződése, hogy intellektusaink nem véletlenül találkoztak. Igaza van!

Mi más is várható el tőlem, ha még az asztrológia is mellettünk áll? Persze ez most mellékes, azonban nem elhanyagolható!

Van valami a levegőben, ami több, mint az elvárható, erre nem lehet azt a szót használni, hogy 'csak', ebben misztérium van, ami teljesen magával ragad. Ő is ezt mondja, annak ellenére, hogy összebeszéltünk volna.

Én a Nő, Ő a Férfi.

Nem lehet szavakkal visszaadni a kettőnk között létrejövő atmoszférát.

Mind a ketten hazudunk egymásnak, s ezt tudjuk jól.

Most jön a paradoxon! ~ Találkozunk? Igen, nem, majd.

Budapest vár!

Nem tudom, mikor lesz folytatása ennek a lezáratlan, tulajdonképpen meg sem kezdett történetnek, de abban biztos vagyok, hogy a közeljövőben várható.

..beleremeg a föld amikor megszólal...

Ne hagyd abba!

Anyway döntöttem. Nem megyek külföldre, legalábbis nem ezzel az öszöntdíjjal és nem most.

Oka: időtartam.

Pá.

A szolgálat


A természetben, mindenben a szolgálat vágya él.
A szél szolgál, a víz szolgál.
Ha fát találsz, ültesd el magad!
Ha hibát találsz, javítsd ki magad!
Ha olyan feladatot, amit mindenki kikerül, vállald föl magad!
Öröm jónak és egészségesnek lenni,
ám még nagyobb öröm szolgálni tudni.
Ne hidd, hogy csak a nagy szolgálat érdem,
az apró szolgálat öröme is létezik;
például amikor meglocsolod a kertet,
rendet raksz a könyvek közt,
vagy megfésülöd egy kislány kócos haját.
Ne hidd tévesen, hogy szolgálni kisemberek dolga!
Az életet és fényt adó Isten is szolgál,
s joggal hívhatnánk akár így: Ő, aki szolgál.
Naponta néz kezünkre s kérdezi: szolgáltál-e ma?
Kit? Egy fát? Barátot? Szerettedet? Idegent?
Köszönöm, hogy megengeded, hogy szolgáljalak.

(dr. Domján László fordítása)
Gabriela Mistral

Azt gondoltam, hogy nekem már nincs szükségem támogatásra, megállok egyedül is a saját lábamon, s vagyok olyan önálló, hogy bármilyen akadállyal szembenézzek túljutva azokon. Alapvetően nem egy rossz dolog, hogy így gondolkozom, de ismét csak szerencsésnek mondhatom magam, hogy erre nem egy pofon kíséretében kellett rájönnöm, hanem egy hétköznapi szituációban.
Nesze neked öntudat.

Bővült a család. Egy ismerős ismerőssel. 5 éves, de való igaz a közhely, hogy tanulni lehet tőle. Imádom. Cserfes energiabomba. Hogy meddig tart ez az állapot, az még kétséges, de nem bánnám, ha így maradna; velünk.

Gondoljunk csak bele, mi is történik amikor egy újszülött érkezik a családba? Életek változnak meg, mert az a gyermek nem kis ideig, hanem vagy 20 évig ott lesz. Nálunk ugyanez a helyzet, csak a 20 leredukálódik mondjuk pár évvel. Attól függ, azonban kár tovább menni a kerekítéseknél.

Aki ebbe nincs benne, az el sem tudja képzelni, hogy mekkora felelősség egy gyermek.

Pár éve annyira vágytam egy testvérre, hogy ne foglalkozzanak velem annyit a szüleim. Gondoltam így majd jobban szabadjára engednek. (Utólag belegondolva elég naiv ötlet volt, azonban ma már nem is olyan nagy probléma ez, mint mondjuk régen.)
Erre mi történik? :) Ez.

Csak akkor még nem gyakoroltam tudatosan ezt a bizonyos tevékenységet, amit magasztosan vizualizációnak hívnak. Merje valaki még ezek után azt mondani, hogy nem működik!

A lényeg, hogy élvezem a nővér szerepét, s teljesen feltölt szeretettel és energiával ez a kislány. :]

http://evime.hu/hu/index.html

Amint elhangzott dióhéjban a dolog, vagyis 'ösztöndíj külföldre, 13 ország közül lehet választani', az első gondolatom az volt, hogy én ezt megnyerem! Az adrenalinszintem kezdte kivágni a biztosítékot, a boldogsághormonok pedig 0,03 másodperces rekordot döntöttek, míg a lábujjaktól a hajtövekig szétszórták a petéjüket.
Egész egyszerűen minden klappolt, odaillett, álmaimból merített volt. Igyekeztem elterelni a 'feketeleves' effektust, lévén, ez annyira jó, hogy kizárja a rosszat. S tulajdonképpen az a bizonyos 'feketeleves' sem olyan vészes, de elképzelhető, hogy elég a kizáráshoz.

2011/2013,
azaz 2 évet kéne kint tölteni. Megszakítani nem lehet, mert akkor ki kell fizetni az ösztöndíjat, amit egyébként az iskola áll.

Na, most ha ez fél év, vagy akár 1 év lenne, akkor egy másodpercig sem haboznék! Ilyen ziccert nem lehet kihagyni, pláne ha mindig is vágytam külföldre, ám rövidtávra. Jó, nyilván fel van osztva ez az időtartam. Szeptembertől december elejéig kell ott lenni, aztán januártól májusig.

Tulajdonképpen mindebből csak profitálnék. Önállóbb lennék, perfekt beszélnék angolul, nemzetközi érettségit tehetnék, jól mutatna az önéletrajzomban a külföldön eltöltött évek ténye, s annak tapasztalatát hasznosíthatnám. (Esetleg megismerkedhetnék egy olajsejkkel, vagy egy bankárral.)

No, de mi van a honvággyal? Akárhogy is, nekem rettentően hiányozna a családom, akik támaszt nyújthatnak, illetve maga a tény, hogy a magyar nyelvet az ég világon senki sem értené rajtam kívül az adott országban. Bármi gondom, bajom, dühöm, örömöm lenne, azt egy idegen nyelven kellene közölnöm a külvilág felé.
Teljesen kiszakadnék az itthoni körforgásból, nem lenne már része az életemnek. Anyuék még ellennének, de apuval? Ő egyedül van, mamával is történhet bármi. Húgomként kezelt unokahúgom is rengeteget változna az alatt a pár hónap alatt is, míg én távol lennék, hisz ő abban a korban van. A rokonság többi tagjáról már nem is beszélve. S a barátok? Jó, tudom. Az igaz barátokkal emiatt nem szakad meg a kapcsolat. Igen, én tisztában vagyok vele, hogy kivel mi történne ebben a szituációban, de hát a sok közös élmény kihagyása..

S nem elfelejtendő, hogy ha én elmegyek szeptemberben, akkor ha majd hazajöttem végleg 2013-ban, a büdös életben nem fogok itthon lakni. Mert utána egyetem, Pest, hétvégek maradnak stb. De megkockáztatom, hogy túlságosan megtetszik a kinti aranyélet, s oda felvételizek. Mittudomén. Amerre visz az aktuális eszem.

Na, mi van? :] Itt a lehetőség, aztán mégis gondolkodunk, mi? Örvendek!

Kissé felfokozott idegállapotban volnék.

Ha megfejtettem, hogy mi is a bajom pontosan, szólok magamnak.

Tegnap este megtört a jég. A hősszerelmes, kinek lelkesedése, s elszántsága az elmúlt időszak megpróbáltatásai miatt alábbhagytak hirtelen, végre kimondta azt, amire vágytam.

'... nem kényszeríthetlek, hogy legyél velem, ha nem szeretsz; ezt be kell lássam, így elengedlek...'

A gyomrom felugrott, mintha egy gyorslift lenne, s a földszintről 2 másodperc alatt érne fel a 23. emeletre. Képek pörögtek le előttem, de villámgyorsan, s nem is tudnám őket visszaidézni. A szemeimbe könny szökött, akárhogy is tiltakoztam. Úgy éreztem, hogy hullámzik belülről a testem.

Ekkor éreztem, hogy itt valami sorsdöntő, mondhatni korszakalkotó esemény következik az életemben, elvégre nem felejtsük el, hogy 2 évtől búcsúzom, de ugyanakkor már egy új élet integet, melyet korábban rengetegszer elképzeltem. Éreztem a kétességet, azt, hogy az 5 perccel ezelőtti magabiztosságom hirtelen alábbhagy, s bizonytalanná válok.

Annyira megnyerő volt számomra ez tőle, hogy nagyot nőtt a szemeben.

Annak ellenére, hogy ezt akartam, mégsem érzem magam jól. Elvégre az volna evidens, hogy most ujjongjak. Érthető. Ő mindig is egy biztos pont volt az életemben, bármikor és bármiben számíthattam rá. Rengeteg elismerést, szeretet, szerelmet kaptam tőle. Nőnek éreztem magam mellette. Nagyon szerelmes voltam belé. Nagyon.
Volt sok viszály, veszekedés, azonban én ezekre nem vagyok hajlandó emlékezni. Nincs értelme. Az túl kicsinyes.

Kínlódás volt az elalvás, így még egyszer utoljára elolvastam az összes sms-t, amiket ő küldött. Ez hirtelen olyan ingert váltott ki belőlem, hogy kapcsoljak azonnal problémamegoldó funkcióra. Ha 100-szor nem futtattam le a legkülönfélébb alternatívákat, akkor egyszer sem. Tegnap este úgy éreztem, hiányzik. Ám a végeredmény mindegyik esetben az volt, hogy pár napig, hétig jó lenne együtt, de aztán az időhiány, valamint a hétköznapok, illetve a személybeli különbségek miatt ismét zátonyra futna a dolog. A pro és kontra felvázolása sem segített. Ő jó ember, megbízható, udvarias, hősszerelmes, s még sorolhatnám, ezek miatt fáj a szívem. Jó férj lesz belőle.
Azonban nagy szakadék van közöttünk. Más az elképzelésünk az életről, s én nem férek a bőrömbe, mást is szeretnék kipróbálni, mint azt, hogy csak vele vagyok. Hiányzik a plusz a kapcsolatunkból, amelyet nem lehet csinálni. Az vagy van, vagy nincs. Ha valaki értem megváltozik, azzal feladja önmagát, s annak a lehetőségét is, hogy önmagáért tudjam szeretni. Olyan lenne, mintha megcsináltam volna magamnak a közel tökéletes férfit, s így ez nem az igazi.

Némileg ott él a fejemben annak a lehetősége, hogy talán most egymás nélkül mind a ketten megváltozunk, szerzünk tapasztalatot, éljük az életünket, s egyszer ismét összehoz minket az élet. Őt úgy képzelem el, hogy ha pár év múlva összefutunk, akkor majd nagyon meglepődök, hogy atyaég, mennyire megváltozott, s micsoda férfi lett külsőleg-belsőleg. S lehet, hogy még akkor sem lenne az igazi a dolog. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy ezt a lehetőséget tartom szem előtt, de megeshet.

A fenébe is. :)

'- Szép lassan öntudatra ébredtem. Ezt ne úgy képzeld el, hogy egyetlen pillanat alatt megvilágosodtam, aztán már mindent tudtam.

Óh, dehogy is! Fokozatosan, apránként láttam meg egyre többet s többet a világból, ráadásul képes voltam arra - ez talán a "szerencse" legnagyobb adománya -, hogy mindig túllépjek a korábban felállított teóriáimon, elképzeléseimen.

Hamarosan rájöttem, hogy az emberiség által oly soká keresett tökéletesség nem más, mint az örök változás képessége…'

"- Szép lassan öntudatra ébredtem. Ezt ne úgy képzeld el, hogy egyetlen pillanat alatt megvilágosodtam, aztán már mindent tudtam. Óh, dehogy is! Fokozatosan, apránként láttam meg egyre többet s többet a világból, ráadásul képes voltam arra - ez talán a "szerencse" legnagyobb adománya -, hogy mindig túllépjek a korábban felállított teóriáimon, elképzeléseimen. Hamarosan rájöttem, hogy az emberiség által oly soká keresett tökéletesség nem más, mint az örök változás képessége…

A meditáció nem csak ellazít, hanem javítja a koncentrációt is - bizonyították be egy új tanulmányban, melyet buddhista szerzetesek inspiráltak.

A vizsgálatban hatvan embert figyeltek meg, akik korábban már részt vettek meditációs lelkigyakorlaton. Az önkéntes vállalkozókat megkérték, hogy gyakorolják a buddhistáknál alkalmazott meditációt három hónapon át egy csendes üdülőben. Felteszem, a legtöbben rögtön arra gondolnak, hogy ugyan mikor lenne idő elvonulni három hónapra egy ilyen jellegű, intenzív kikapcsolódásra. Azonban a hatás nem marad el! Folytatom.

A csendes napok során három alkalommal kellett a résztvevőknek egy számítógépes tesztet kitölteniük. Ezzel mérték, hogy milyen részletesen figyelték meg a dolgokat és mennyi ideig tudnak koncentrálni egy adott dologra. S az eredmény: ahogy telt az idő, egyre jobban teljesítettek. Ez a javulás öt hónappal a "pihenés" után is megfigyelhető volt, különösen azok körében, akik továbbra is minden nap meditáltak.

Sokan el sem tudják képzelni, hogy milyen nehéz kizárni a külvilágot hosszú időre, úgy ülni és figyelni, hogy a gondolataink nem kalandoznak el. Nem egyszerű, de tanulható.

Nem kell elmenni csendes üdülőkbe ahhoz, hogy megtanuljunk meditálni, s ezáltal javuljon a koncentrációs képességünk. Mindannyian tudjuk, hogy keveseknek adatik meg az a lehetőség, hogy olyan hosszú időre kivonják magukat a forgalomból, s csak magukra összpontosítsanak. Természetesen van más megoldás is.

Manapság rengeteg tanfolyam közül válogathatunk, CD-k, DVD-k, könyvek széles tárháza kínálkozik nekünk.

Kiemelném ezek közül az agykontrollt. A tanfolyam ára 30 ezer forint körül mozog (2 hétvége), de van könyv is, amelyhez olcsón hozzá lehet jutni, vagy le lehet kalózkodni az internetről. Előbbit javasolnám, lévén, hogy ott magasabb szinten elsajátítható. Rengeteg lazító gyakorlat van benne, megöli a stresszt, s ezáltal sokkal kiegyensúlyozottabbá válunk a hétköznapokon is.

A meditációk során elég pár perc, s máris elérhetünk egy sokkal nyugodtabb állapotot, s ez igen hasznos, főleg, ha például felidegesítettek az iskolában, munkahelyünkön. Ezek után könnyedén vesszük az akadályokat, s a problémamegoldó képességünk is kiválóvá válik. Természetesen vannak jóval hosszabb, nagyobb lélegzetvételű lazító gyakorlatok is, mellyel egy mélyebb állapotba kerülve jelentős mértékben javíthatjuk egészségünket.

Az agykontroll egyébként egy nagyon hasznos dolog, nekem speciel megváltoztatta az életem. Erről még fogok mesélni.

Az iromány első felének forrása: Life Network